Hírek Kiemelt hírek Programajánló Szentes

Egy Nagy-trió érkezik

A jazz-formáció, amelyikre az írás címével utaltam, december 15-én pénteken, 19 órakor lép színpadra Szentesen a Zeneiskolában a Zene-Világ-Zene sorozat évzáró előadása keretében. Így fest, pontosabban ilyen összeállításban muzsikál a kis csapat: Nagy János (zongora), Frankie Látó (hegedű), Joubert Flóra (dob).

Nem tévedés, (egy csinos) hölgy ül a dobok mögött! Mindez nem akkora ritkaság általánosságban, amekkorának elsőre vélnénk, hiszen nem kizárólag célirányosan, „csaj-bandákban” fordul elő ilyesmi. Például Carlos Santana felesége is elképesztő dolgokra képes ezen a hangszerkészleten. (Volt alkalmam személyesen megcsodálni a játékát a legutóbbi budapesti koncertjükön.) Flóra szintén „alanyi jogon”, vagyis kizárólagosan a tudása alapján tagja az együttesnek. Nincs könnyű dolga, hiszen bőgő vagy basszusgitár nem fért ebbe a három tagú együttesbe. Egymagának kell tehát egyensúlyt teremtenie a két szólista kisebb-nagyobb elszállásai között. Meg is teszi mindezt, mégpedig nőies lágysággal és tökéletes empátiával, viszonylag csendesen, mégis kellő határozottsággal.

A szegedi (származású?) hegedűs, Frankie Látó franciaországi zeneművészeti főiskolán diplomázott, innen a nemzetközi porondon is használatos művészneve. De nem csak az új nevét hozta magával a galloktól, hanem a francia jazz iránti szimpátiáját, mi több: elkötelezettségét is, hazatérve szorosan Stephane Grappelli nyomdokaiba lépve, ami meg is maradt nála egy ideig. Mára – szerencsére – megtalálta önmagát, akarom mondani: a saját hangját, stílusát. Ennek továbbra is része a francia hatás, amelyet azonban már csak koloritként használ. Azzal együtt, hogy néhány jazz-standard továbbra is a műsorán maradt – immár alaposan átgyúrva, átformálva.

A bemutatás végére hagytam Nagy Jánost, a trió névadóját, vezetőjét. Már amennyiben be kell őt mutatni a szentesi közönség számára, hiszen láthattuk őt, ha máshol nem, hát az évadnyitó hangversenyen, az újjáalakult Djabe kötelékében. Tapasztalhattuk, hogy elképesztő muzikalitással és virtuozitással használta ki a neki jutott idő-intervallumokat. Ezek után könnyen kiszámítható, mi történhet akkor, amikor egy kisebb formációban – történetesen a sajátjában – sokkal nagyobb lehetőséget, még több teret kap. Egészen egyszerűen: varázsolni fog! Elbűvöli, ezzel együtt odaszegezi majd közönségét a Zeneiskola koncerttermének széksoraihoz úgy, hogy a muzsikájára fogékonyabb nézők olykor levegőt venni is elfelejtenek. Hogy milyen eszközökkel? A kérdés megválaszolására nem vállalkozom akkor, amikor nálam sokkal avatottabb személyiség tette ezt meg, mégpedig tömören, elegánsan, nem utolsósorban pedig: tökéletes szakszerűséggel.

Egyik amerikai pályatársa, az idén 65 éves Russel Ferrante Grammy – díjas zongorista, zeneszerző (aki a Yellowjackets nevű formációval lépett legnagyobbat a világhír felé) így jellemzi a zenekarvezetőt: „Nagy János hangokból szőtt pompás kárpitot gyengéd líraisággal, filmszerű struktúrával, gyönyörű és váratlan harmóniákkal megtöltve.” Szolgáljanak hát Russel objektív, elfogulatlan dicsérő szavai mintegy meghívólevélként Nagy János triójának december közepén rendezendő koncertjére, a jazz kedvelőinek örömére!

/Olasz Sándor/

 

Vélemény, hozzászólás?