Kiemelt hírek Szentes

A régészet, a régészek különös lelőhelyei

Szentes Városi Könyvtárban április 3-án „Kik bújócskázni mentek a halállal”, a Régészek a régi Magyarország utolsó háborújában címmel tartott előadást Scholtz Róbert Gergely régész-történész. Vágvölgyi Zoltán, a könyvtár helytörténésze üdvözölte a megjelenteket és mutatta be az előadót.

Bevezetésként az előadó köszöntötte a jelen lévő Szabó János József régészt, egykori szentesi múzeumigazgatót, aki segítette, motiválta régészi tevékenységét, majd saját szakmai pályafutásának rövid jellemzésével folytatta. 2005-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázott történelem és régész szakon. Fő kutatási területe a Kárpát-medence és az eurázsiai sztyeppe szkíta kora. Szakdolgozatát a Szkíta kori Alföld-csoport fegyverzetéről, valamint I. Dareiosz perzsa király európai szkíták ellen vezetett hadjáratáról írta.

Az egyetemi évek után kilenc évet dolgozott terepi régészként a nyíregyházi Jósa András Múzeumban, ahol több szkíta kori település és temetkezés feltárását irányította. Kutatásairól magyar és angol nyelven jelentetek meg szak-, és ismeretterjesztő tanulmányok, valamint folyamatosan tart előadásokat a témában.

Szentesen is járt már kétszer is, amit azért tart fontosnak, mert itt találhatók a leggazdagabb szkíta lelőhelyek, illetve a helyi múzeum is sokat eredeti leletet, dokumentumot őriz e témában. Scholtz Róbert volt az egyike, akik elsőként egy szkíta harcos életnagyságú rekonstrukcióját is elkészítették.

(Azt már a szerző említi, hogy a régész kutatásai nyomán rendeztek már az első világháború elfeledett cigány katonáinak emlékét idéző vándorkiállítás, vagy a hajdúk vitézségét méltató tárlatot.

Az Üzenet haza című, Móra Ferenc versből vett idézettel fémjelzett kiállítás egy izgalmas nyomozómunka, melynek célja a Nagy Háború idején frontszolgálatot teljesítő – légi- és földi harcokban egyaránt helytálló – magyar archeológusok számára méltó emlék állítása, továbbá a háború pontosabb megismerése, megismertetése. Ebből a tárlatból itt is látható volt néhány tabló.

Az I. világháború alatt Magyarország területéről 3,4 millió férfit – köztük maroknyi régészt – hívtak be katonának. Ma már úgy mondjuk, érdekes ‘sztorit’ is halottunk: a régész-katona úgy terveztette meg a frontvonalon az árkok kiásását, hogy az érintse az általa fontos vélt lelethelyeket is, így a háború borzalmai közepette is új leletekre bukkantak.

A 22-49 év közötti archeológusok mindenütt harcoltak, ahol a Monarchia háborúzott: előbb a balkáni fronton Szerbia és keleten a Cári Oroszország ellen, majd a semlegességüket feladó olaszok és románok ellen.

A régészek többsége a gyalogságnál harcolt, de van adatunk tüzérekről, huszárról és légi felderítőkről is. Többségük hosszú hónapokat töltött a fronton, ahonnan hadnagyként, főhadnagyként, egy vagy több kitüntetéssel kapták meg az obsitot.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?